Névjegy: Conus (Rhizoconus) capitaneus, Linné (1758) Méret: 50-100 mm

Elterjedés: Indo-pacifikus régió - Natal-tól és Kelet-Afrikától Hawaii-ig, Samoa és Tonga, Japántól Ausztráliáig; a nagy kérdés: Vörös-tenger?

Conus capitaneus egyike a már Linné által is ismert kúpcsigáknak. Élő példányokról készült fotók találhatóak a következő helyen: Kwajalein Underwater, Conus capitaneus.

Nevezéktan

A capitaneus is szerepel az első hivatalos állatrendszertani munkában.

Linné a következőket írta 1758-ban:

C. testa conica glabra basi fusca, spira convexiuscula. - Sima felszínű, kúpalakú ház barna alappal, a tekercs enyhén konvex.

Illetve kiegészítésként szerepel még:

Testa caesia fasciis 2 s. 3 albis fusco-maculatis. - Szürke ház, 2-3 darab, sötét foltokkal tarkított fehér sávval.

A szürke szín nem túl találó (sosem láttam még ilyen capitaneus házat), Gmelin javít is rajta, és lesz helyette "olivacea, lutea, fusca, spadicea aut intermedia", azaz sárgászöld, sárga, barna, gesztenye vagy ezek keveréke.

A fehér sávok száma sem stimmel, jellemzően a vállon és az utolsó kanyarulat közepén található egy-egy darab belőle. Reeve ábráján egy alaposan pöttyözött példány látható.

Egyetlen formát tartanak számon, ez pedig a f. ceciliae (Crosse, 1858). Jellemzője az utolsó kanyarulat barázdált felszíne sub-adult capitaneus példányokon.

Ha a formáknál nemcsak az elnevezettet vizsgáljuk, akkor elkülöníthetünk három különböző megjelenést:

• a fehér részen kívül pöttysávokat tartalmazókat,
• a fehér részen kívül tengelyirányú csíkokat tartalmazókat,
• a fehér részen kívül semmilyen foltot nem tartalmazókat.

Létezik persze vegyes megjelenés is, például felül pöttyözött alul foltmentes, vagy éppen felül csíkos alul pöttyözött változat.

Egy kis méretű, háti oldalán, felül gyengén pöttyözött példány látható az alábbi képen:

Összehasonlítás

A csíkos capitaneus és a sumatrensis hasonlóságáról írtam a Vörös-tengerről szóló cikkben.

A fehér sávon kívül pötty- és csíkmentes valamint a csak egy-két sornyi pöttyöt tartalmazó capitaneus házak első pillantásra nehezen különböztethetőek meg a mustelinus házaktól, de van néhány szempont, amely alapján könnyen szétválaszthatóak:

• a mustelinus házak általában karcsúbbak a capitaneus házaknál,
• a mustelinus házak középső fehér sávjában lévő sötét pöttyei tengelyirányban nem kapcsolódnak össze,
• a capitaneus háza az alapnál sötétbarna szokott lenni.

A capitaneus és a namocanus között feltűnő különbség az utóbbi házának utolsó kanyarulatára jellemző spirális vonalak hiánya a capitaneus házán. Az alap sötétbarna színe is csak a capitaneus-ra jellemző.

Található-e Conus capitaneus a Vörös-tengerben?

A capitaneus kapcsán ez a kérdés a legizgalmasabb számomra.

Wils (1986) Vörös-tenger kúpcsigáiról szóló anyaga nem tartalmaz Conus capitaneus hivatkozást, részben ezen alapulva RKK határozottan elutasítja annak vörös-tengeri előfordulását. Még a legújabb átfogó munkában - Monnier et al. (2018) - is úgy szerepel, hogy nincs capitaneus sem a Vörös-tengerben, sem az Ádeni-öbölben. Utóbbit - véleményem szerint - az azonos kiadványban lévő néhány kép cáfolja.

Ellenben a WoRMS tudásbázis már dokumentált előfordulási helyként tárgyalja a Vörös-tengert, hivatkozásként pedig Vine - Wilshez hasonlóan - szintén 1986-os munkája (Red Sea Invertebrates) szolgál.

Két Internetről letölthető anyag is foglalkozik a Port Sudan környéki fajokkal, és mindkettő listázza a capitaneus-t:

• Mastaller: The Marine Molluscan Assemblages of Port Sudan, Red Sea (1978)
• Taylor, Reid: The Abundance and Trophic Classification of Molluscs upon Coral Reefs in The Sudanese Red Sea (1984)

Mindegyik említett anyagban szerepel a capitaneus mellett a vexillum is, azaz gyanítható, hogy a kutatók nem tévesztették össze a két faj házának példányait.

Magam részéről hiszem, hogy valóban létezik Conus capitaneus a Vörös-tengerben.

Az előző két cikkben bemutatott fajok esetében jeleztem, hogy elterjedtek az Indo-pacifikus régióban, de a Vörös-tengerben nem találhatóak meg. Bár sok olyan faj található a kúpcsigák családjában, amely itt sosem fordul elő, az is elmondható, hogy a Vörös-tenger egyedi élővilágának része jó néhány endemikus (csak egy adott területen élő) Conus faj is.

Az alábbiakban röviden bemutatom a terület jellemző kúpcsigáit, valamint megemlítek néhány érdekességet egyes fajokra vonatkozóan.

Egy adott területen élő fajok meghatározását rendszerint a területre irányuló expedíciók segítik elő. A Vörös-tenger csigáinak felderítésében a 19. század végén végrehajtott "Pola" is egy ilyen vállakozás volt, bár ez kúpcsigák szempontjából nem hozott lehengerlő sikert. Összesen két különböző faj egy-egy - általuk formának tekintett - "típusára" vonatkozó példányokat találtak, igaz, korábban egyikről sem volt leírás.

Sikeresebbnek tekinthetjük a 20. század második felének kutatásait. Ezek bemutatására talán sort kerítek a jövőben.

Mielőtt tovább lépnénk, érdemes tisztázni mely területeket kezelünk a Vörös-tenger részeként.

Északi irányból indulunk, ahol a Sínai-félszigetet két oldalról határoló egy-egy öbölre találunk rá. A félszigethez képest délnyugaton a Szuezi-öböl, délkeleten az Akabai-öböl helyezkedik el, déli irányban pedig a Vörös-tenger található, amelynek északi leágazásaként tekinthetünk a két emltett öbölre.

A Vörös-tengert déli irányból a Báb el-Mandeb tengerszoros választja el az Ádeni-öböltől.

A Vörös-tengert érintő kutatások egy része érintette a Sínai-félszigetet, így a Szuezi-öböl egy részét és az Akabai-öbölt is. Ezért amikor a Vörös-tenger kúpcsigáiról írok, e két öböl állatvilágával is foglalkozom.

Jellemző fajok/alfajok

Nyilván szubjektív a választás, de igyekeztem 5 olyan fajt/alfajt kiválasztani, amelyek kifejezetten erre a térségre jellemzőek, esetleg valamilyen szempontból érdekesek is.

Conus (Rhizoconus) sumatrensis (Hwass, 1792)

Az Indo-pacifikus régió különböző részeiben elterjedt Conus vexillum közeli "rokona", amely kizárólag az Indiai-óceán észak-nyugati részén él, elkülönülten a vexillumtól. Egyes szerzők a vexillum alfajaként kezelik, Conus vexillum sumatrensis néven.

"Rokonától" látványosan eltér sötét, tengelyirányú sávokkal ellátott házával. Hossza általában rövidebb, relatív súlya rendszerint nagyobb a vexillumnál.

Jogos lehet a kérdés, elnevezésében miért "szumátrai" az a faj, amelyhez élőhelyként a Vörös-tengert és közvetlen környezetét kötjük? Hwass leírásában az szerepel, hogy a kelet-indiai tengerek (!) lakójáról van szó, amely elsődlegesen Szumátra környékén található. Wils 1986-ban helyére tette ezt a tévedést, de magyarázatát - tudtommal - még senki sem adta a hibának.

Az én teóriám azon alapul, hogy az Indonéziában is előforduló Conus capitaneus-nak van olyan megjelenési formája, amelynél a házon a sumatrensis házán lévőre emlékeztető csíkok találhatóak. Ez olyan szakavatottak szintjén is okozott már problémát, mint Monnier és társai, akik 2018-as kiadványuk első kötetének Conus sumatrensis-ről szóló részében a képek közé capitaneus példányok házát is elhelyezték - lásd Shell Books Review: A Taxonomic Iconography of Living Conidae videóban 7:46-nál, baloldalon 2-es és 3-as kép a többihez (mindkét oldalon) képest.

A könyvet nézve könnyen azonosítható két - RKK által már leírt - tipikus jegy, amely alapján a "csíkos" capitaneus-ok elkülöníthetőek a sumatrensis-ektől: a sumatrensis-ektől idegen zöldes (olív) háttérszín és a pöttyök jelenléte a házon.

Úgy tippelem, hogy Hwass "csíkos" capitaneus példányok illetve rajzok alapján írhatta Szumátrát tipikus élőhelyként, de logikus magyarázat lehet bármilyen tengelyirányú csíkozással rendelkező, Szumátrán is honos faj egy-egy példányával való összekeverés (például a "hagyományos" Vexillumnak is létezik ilyen előfordulása).

Conus (Gastridium) fragilissimus (Petuch, 1979)

A hírhedt térképes kúpcsiga (Conus geographus) "kistestvére" a Vörös-tenger középső és déli részén valamint az Ádeni-öbölben, Dzsibutinál él. Késői felfedezésében szerepet játszhatott, hogy Conus geographus is él azokon a területeken, ahol a fragilissimus megtalálható, és hihették fiatal vagy törpe geographus példányoknak a talált darabokat.

Amennyiben egy ilyen vizsgált példány kezdeti kanyarulatainak teteje rendben van, úgy a két faj megkülönböztethető egymástól annak alapján, hogy a csúcs és környéke rózsaszínű (geographus) vagy barna (fragilissimus). Érdemes megvizsgálni a váll dudorait is, mert ha azokon elkülönülő fehérség látható, akkor fragilissimus-ról lehet szó.

Conus (Cylinder) neovicarius (da Motta, 1982)

A textilmintás kúpcsiga vörös-tengeri előfordulása, sokak szerint annak alfaja (Conus textile neovicarius). Elterjedési területe a Vörös-tenger és az Ádeni-öböl.

Az Indiai-óceánban található "textilmintás" kúpcsigáktól házának egyenesebb oldalaival és egyértelműen szögletes vállával különbözik. Létezik egy kerekebb vállú formája is a Vörös-tengerben, amelyet f. dahlakensis-nek (da Motta, 1982) neveztek el.

Conus (Leptoconus) eduardi (Delsaerdt, 1997)

Az Indiai-óceán egyik gyönyörűsége a Conus milneedwardsi faj háza. A milneedwardsi-nak több alfaja is létezik, amelyek földrajzilag elkülönült területen élnek. Leggyakrabban az India környékén élő Conus milneedwardsi clytospira házával lehet találkozni a kereskedők kínálatában.

A második leggyakoribb előfordulással Conus milneedwardsi milneedwardsi rendelkezik, amely az afrikai kontinens keleti partjánál valamint az Arab-félsziget déli részén található.

Conus milneedwardsi lemuriensis névre "keresztelték" a Mascarenhas-szigetcsoport és a Saya de Mahla-pad által lefedett területen élő, nagyon ritka példányokat.

És egyes nevezéktanászok szerint Conus milneedwardsi eduardi néven a Vörös-tengerből származik egy extrém ritka alfaj. Tudomásom szerint a mai napig csak az a néhány példány ismert, amelyről Delsaerdt még 1997-ben írt:

• az első ismert, kifejlett darab még 1990-ből származik, Dahlak-szigetcsoport lelőhellyel és cca. 65 mm hosszal; eredetileg Valeri Darkin gyűjteményének darabja volt, amelyet 1991 decemberében vásárolt meg Donald Dan neves kereskedő, jelenleg pedig William Cargile tulajdona,
• a második ismert, méretes darabra (közel 11 cm!) 1991-ben akadt rá Delsaerdt csapata Kuszeír déli részén,
• két Ádeni-öbölből származó fiatal példányt még Röckel vizsgált,
• egy - képekről nehezen azonosítható - potenciális eduardi példány Jemenből Adolphe Stephant gyűjteményének része volt.

Delsaerdt cikkét tartalmazó Gloria Maris innen tölthető le: https://storage.googleapis.com/conchology-general-images/images/gloriamaris/pdfs/1996/Vol35-4+5.pdf

Conus (Pionoconus) striatus juliaallaryae (Cossignani, 2013)

A rovátkolt kúpcsiga szintén a veszélyes fajok közé tartozik. Sokáig egységesen Conus striatus néven illették e faj képviselőit élőhelytől függetlenül. Volt ugyan törekvés arra nézve, hogy különböztessék meg két hasonló alakú, de sötét foltoktól mentes előfordulástól, konkrétan a Conus floridus-tól (Sowerby II, 1858), mely később Conus chusaki (da Motta, 1978) néven is megjelent, valamint a Conus subfloridus-tól (da Motta, 1985). RKK ezeket a striatus formáiként határozta meg, Monnier és társai újfent önálló fajokként kezelik.

Nagyobb az egyetértés abban, hogy a Vörös-tengerben és Hawaii-on fellelhető striatus példányok eltérő alfajt képviselnek a hagyományos striatushoz képest. Jelenleg három striatus alfajt tartanak számon:

• Conus striatus striatus (Linné, 1758): az Indo-pacifikus térség nagy részére jellemző rovátkolt kúpcsiga,
• Conus striatus juliaallaryae (Cossignani, 2013): Vörös-tenger és Ádeni-öböl rovátkolt kúpcsigája
• Conus striatus ouhaensis (Tucker, Tenorio & Chaney, 2011): Hawaii rovátkolt kúpcsigája

A juliaallaryae jellegzetessége a jóval a váll alatt kidomborodó oldala.

Kapcsolat a Földközi-tengerrel

Ha már érdekességekre vadászunk, akkor érdemes megemlíteni, hogy amíg a Vörös-tenger és a délről határoló Ádeni-öböl élővilágában sok esetben átfedés található, addig az északon a Szuezi-csatorna által összekötött Földközi-tenger és a Vörös-tenger kúpcsiga élővilága lényegében diszjunkt.

Jelenlegi ismereteink szerint a Földközi-tengerben egyetlen kúpcsigafaj él, melynek neve Conus ventricosus. Felvetődik a kérdés, hogy pusztán a közelség miatt előfordulhat-e, hogy valamely faj példányai mind a Vörös-tengerben, mind a Földközi tengerben megtalálhatóak. Bár arra nem ismerek példát, hogy Conus ventricosus-t találtak volna a Szuezi-öbölben, fordított helyzetre a 80-as évek közepén akadt dokumentált eset.

Dieter Röckel 1986-os cikke a "Sensational find in the Mediterranean" hangzatos címet kapta. A cikkből kiderül, hogy Líbia partjainál vizsgálódva egy élő Conus fumigatus példányra akadtak. Valószínűsíthető, hogy ez a példány egy hajóval kerülhetett a Földközi-tengerbe.

Kapcsolat a bemutatkozó cikkel

A "jellemző fajok/alfajok" részben említésre került többek között az a három faj, amelyek egy-egy példánya szerepel a bemutatkozó cikkben lévő kérdéshez kapcsolódó képen. Balról-jobbra a következők láthatóak:

• Conus striatus striatus
• Conus textile
• Conus geographus

Névjegy: Conus (Elisaconus) litteratus, Linné (1758) Méret: 80-190 mm

Elterjedés: Indo-pacifikus térség - Vörös-tenger és Hawaii kivételével

Conus litteratus (Elisaconus litteratus) a leopardus-hoz hasonló "külsővel" rendelkező faj. Laikusok gyakran összetévesztik házaikat, pedig van néhány jó támpont, amely alapján szétválaszthatóak.

Élő példányokról készült fényképek szerepelnek az alábbi hivatkozáson: Kwajalein Underwater, Conus litteratus

Nevezéktan

A litteratus név már Linné első állatrendszertani munkájában is megjelent. Ahogy a leopardus bemutatásánál már írtam, Linné számára nem volt egyértemű, hogy az általa litteratus-ként azonosított egyedek eltérő fajokhoz tartozhatnak. Alap definíciója szokás szerint tömörre sikeredett:

C. testa conica alba, punctis fuscis. - Kúpalakú Conus ház, fehér alapon sötét pontokkal.

A hivatkozásokat követően még az alábbi kiegészítést tette:

Testa nivea fasciis obsoletis flavis, maculisque sparsis purpurascentibus. - Fehér színű ház megfakult, sárga sávokkal, elszórtan lilás foltokkal.

A megfakuló sárga sávok megléte valóban a felnőtt litteratus-ok házára illő megjegyzés (egyes példányok esetében a színes sávok hiányozhatnak is!) azonban a helyenként megjelenő lilás foltok a majd Röding által bevezetett leopardus-ra helytállóak. A litteratus házán mindig az alap lilás, a többi rész nem tartalmazza ezt a színt.

Formák

f. pardus

A következő nevezéktani "mérföldkő" Röding 1798-as katalógusa. Ebben megtörténik a "litteratus-ok" szétválasztása, létrejön a leopardus megnevezés, és egy különlegesség is, amelynek Röding a pardus nevet adta.

A pardus listaelemhez tartozó hivatkozás Martini 1773-as művének itt is bemutatott ábrájára vonatkozik.

Ezen a képen mintha egy sárga helyett piros sávokkal ellátott litteratus lenne látható, mely valóban szokatlan. Az érdekességet fokozza, hogy Martini a képre vonatkozóan a következőképp kezdi rövid leírását:

Fig. 667. ist aus dem Boltenschen Kabinet... - A képen ábrázolt ház a Bolten bemutatóteremben található...

Összegezve: 1773-ban Martini egy rajzzal hivatkozik a Bolten gyűjtemény egy darabjára, majd 25 évvel később Röding a Bolten gyűjtemény katalógusából visszahivatkozik Martini rajzára. Így később adta magát, hogy a konkrét példány hiányában magát a rajzot a pardus lektotípusának lehessen tekinteni.

Voltak akik a pardus-t a leopardus-hoz (pontosabban a millepunctatus-hoz) sorolták, mások litteratus-ként kezelték. Jelenleg ez utóbbi az elfogadott.

Ennek valószínű oka az, hogy ha nagyon ritkán is, de előfordul, hogy egy-egy fiatalabb litteratus példány háza nem sárga vagy narancssárga sávokkal tarkított, hanem inkább rózsaszínes. Monnier és társai 2018-as kiadású ikonográfiájában látható - jobb minőségben - az alábbi fotó:

A pardus megnevezést manapság nem használják.

f. arabicus

Lamarck 1810-es munkájában, közvetlenül a Conus litteratus-t követően tárgyalta az "arabicus"-t. A litteratus általa ismert meghatározásától pár dologban tért el a vonatkozó definíció. Tompa végű helyett "csonkolt" tekercsről írt, a kanyarulattetők pedig egyértelműbben csatornázottak lettek. Az igazi különbség abból adódott, hogy a litteratus meghatározásakor tartózkodott a színes sávok említésétől, az arabicus esetében viszont rögzítette,

...zonis tribus luteus-aurantiis... - ...három körbeérő, sárga-narancssárga sáv...

található a házon. Ez határozottan a fiatal példányok házain látszik, ezért az arabicus jelző leginkább rájuk vonatkozik.

Az arabicus megnevezést egyes kereskedők ma is használják.

f. grüneri

Reeve említi először 1843-as munkájában. Valójában olyan fiatal litteratus példányokat jelöl, amelyek háza egészen kicsi (nagyjából 3 centiméterig).

A grüneri megnevezést manapság nem használják.

Összehasonlítás

A Conus leopardus házával való összevetést korábbi cikkemben már tárgyaltam.

A Conus litteratus házához eléggé hasonlít a hivatalosan 2005-ben leírt Conus moncuri háza. Legkönnyebben talán a tekercsek alapján lehet különbséget tenni: a moncuri határozottan konkáv tekerccsel rendelkezik, a csúcs pedig pontban végződik.

Névjegy: Conus (Lithoconus) leopardus, Röding (1798) Méret: 80-225 mm

Elterjedés: Indo-pacifikus térség - Vörös-tenger kivételével

Conus leopardus (Lithoconus leopardus) az Indo-pacifikus térség legnagyobb méretű házával rendelkező kúpcsiga faja. Nevét vélhetően a kisebb méretű példányokon látható, jellegzetesen kerek foltjairól kapta.

Egy egészen kivételes Leopárd kúpcsigaház fényképe tekinthető meg ebben a könyvben: Guido Poppe, Philippe Poppe és Sheila Tagaro: 1000 Shells (a weboldalon a kisképek közül a negyediken). A pöttyök csíkszerű összefolyása rendkívüli.

Élő példányok az általam többször hivatkozott weboldalról: Kwajalein Underwater, Conus leopardus

Nevezéktan

A leopardus nevet először Röding használta 1789-es katalógusában. Ennek azért van jelentősége, mert korábban - és vannak akik később is - a leopardus-szerű kúpcsigákat együtt, közös néven kezelték ("fehér tigris", "zenélő szarv").

Rumph könyvében megjelent az Írásos "szarv" elnevezés, amely - abból kiindulva, hogy Rumph a "szarv" szót használta a kúp helyett - a későbbi Írásos kúpcsigára utal.

[Megjegyzés: a holland hoorn, a német és angol horn ugyanúgy jelenti a szarv, mint a kürt szót. A méretes Triton-kürt esetében utóbbi létjogosultsága igazolódott, mivel annak a fajnak a házát valóban használják hangok kiadására. A sokszor kicsi mérettel megáldott kúpcsigaházak esetében a "szarv" szó használatának látszik nagyobb létjogosultsága.]

Ehhez igazodva vezette be Linné a Conus litteratus megnevezést, és hivatkozott Rumph egy olyan rajzára, amelyről azt gondolom, inkább egy Leopárd kúpcsiga háti oldalát ábrázolja.

Röding - aki a Systema Naturae Gmelin által szerkesztett kiadását ismerte - a leopardus név mellett használta a litteratus és a sima pardus nevet is. Mindegyik esetében egy-egy Martini ábrára hivatkozott. A pardus esetében egy spirális irányban számos pirosas csíkkal ellátott példányt, a litteratus esetében egy spirális irányban három sárga csíkkal rendelkező egyedet, míg a leopardus-nál egy csíkmentes házat látunk. Mindhárom esetben hivatkozott a Gmelin által - Linné után - megtartott Conus litteratus elnevezésre is.

Logikusnak tűnik arra gondolni, hogy Röding szerint nem egyetlen faj három különböző variánsával van dolgunk, hanem három különböző fajjal. A leopardus és a litteratus tekintetében nem is tévedett. A pardus esetében vélhetően egy egészen ritka színezetű litteratus példányt ábrázol Martini rajza.

1822-ben Lamarck újból felfedezte a leopardus-t, és a millepunctatus nevet adta neki. Ő is megkülönböztette a Conus litteratus-tól, viszont Martini pirosas csíkokkal rendelkező példányát a millepunctatus egy variánsaként tárgyalta. Mivel Röding a katalógusában nem helyezett el leírásokat, ezért Lamarck-tól idézek a leopardus-ra (millepunctatus-ra) vonatkozóan:

C. testa turbinata, alba, maculis fuscis aut nigris seriatim cincta; spira plano-obtusa: anfractibus subcanaliculatis. - Fordított kúp alakú Conus ház, fehér alapon sötét akár fekete foltok körbeérő sorával; lapos, tompa végű tekerccsel: enyhén csatornás kanyarulattetőkkel.

A kisebb leopardus házak rendszerint szépen pöttyözöttek (lásd korábbi cikkemet az ajkak köszörüléséről), a méret növekedésével azonban csökken a pöttyök száma, és a ház is egyre viseltesebbnek tűnik. Az alábbi képen egy 12 centiméteres példány látható:

Conus leopardus, Röding, 1798

Összehasonlítás

Az előzmények ismeretében nem meglepő, hogy a Conus leopardus kapcsán a Conus litteratus házával való összevetésre kerül itt sor. Ha valaki biztosra akar menni, akkor a ház alsó részének színét vizsgálja. A leopardus háza fehér, egyes helyeken előfordulhat szürkés-kék árnyalat. A litteratus háza is fehér, de a ház alapjánál mindig kékes-barna.

További - nem minden esetben meglévő vagy jól látható - ismertetőjegyek:

• leopardus házán soha sincsenek körbeérő színes csíkok,
• leopardus házának alján általában pöttymentes rész látható, míg a litteratus ott is pöttyözött,
• litteratus tekercse sokszor "besüpped" a váll mögé, leopardus tekercse rendszerint kis mértékben kiemelkedik.

A csigaházak gyűjtői általában nem kedvelik azokat a példányokat, amelyeken mesterséges beavatkozásokat végeztek. Nem szeretik a csillogó házakat olyan fajok esetében, amelyek egyébként alacsony fényességgel rendelkeznek, vagy az életlen, vastag külső ajkakat olyan csigaházakon, amelyek természetes voltukban éles, vékony kanyarulatvéget növesztenek. Utóbbi helytálló szinte minden kúpcsigára: csak néhány faj példányai vastagítják ajkukat, de azok sem oly módon, hogy az összetéveszthetőek legyenek egy köszörült formával.

Túristaboltokban vásárolható kúpcsiga példányok szinte mindig vastagajkúak. Tudomásom szerint ezt az állapotot köszörűkorongok használatával érik el a beszállítók. A beavatkozásnak két logikus magyarázatát találtam:

• aki túristaboltban vásárol csigaházat, az szobadíszt keres, amelynek nem áll jól semmilyen csorbulás,
• az éles külső ajak felsértheti az ügyetlen vásárlót.

A kúpcsigák vékony kanyarulatvége az átlagosnál jobban kitett sérüléseknek, így a legtöbb példány eleve csorbult külső ajakkal rendelkezik. Ha ezek egyébként is nagyon alacsony áron értékesített fajok házának példányai, általában nem kereskednek velük, legfeljebb ajándékul küldik egy-egy megrendeléshez. Magasabb árfekvésű házak esetében pedig jelentősen alacsonyabb költséggel jár beszerzésük.

Az alábbi fotókon megfigyelhető a mesterséges bevatkozás hatása:

Conus striatus (megmunkált + érintetlen)

Conus leopardus (megmunkált + érintetlen)

A módosított példányokon jól látszik az egyenletes, vastag ajak, a beavatkozás a vállnál lévő részt sem kímélte. Az érintetlen példányok utolső kanyarulatának végén a minta jobban átüt.

Névjegy: Conus (Pionoconus) circumcisus, Born (1778) Méret: 45-100 mm

Elterjedés: Indo-pacifikus régió - Csendes-óceán nyugati része - Malajzia, Maluku-szigetek, Fülöp-szigetektől Marschall-szigetekig, onnan Salamon-szigetekig, onnan Vanuatuig továbbá Ausztrália

Conus circumcisus (Pionoconus circumcisus) tudomásom szerint nem rendelkezik még kialakult magyar megnevezéssel. Ha a latin nevét venném alapul, akkor a címben "körülmetélt" kúpcsigának kellene szerepelnie. A 18. században - nyelvterülettől függően választott - kézi fúrók nevével illették, nem véletlen tehát a címben is szereplő, Born által használt elnevezés. Így szerepelt Valentyn-nél (1773) és Martini-nél (1773) is Kuypers-boor (Kuypers-fúró) néven, illetve előbbinél megtalálható még a Bötger-Bohrer megnevezés is.

Nagyon kíváncsi vagyok, mi szerepelhet eredetileg Peter Dance 1992-es kiadású, Shells című könyvében, mert annak magyar fordításában egyszerűen csak Karcsú kúpcsigaként említik. Apró szépséghiba, hogy ezen a néven már ismert másik kúpcsigafaj, és nem gondolom, hogy Dance ezt a nevet választotta volna.

Élő példányokról készült fényképek szerepelnek az alábbi hivatkozásokon:

• Kwajalein Underwater, Conus circumcisus
• Kwajalein Underwater, Conus circumcisus f. brazieri

Nevezéktan

A circumcisus első leírója Ignaz Edler von Born (Born Ignác) erdélyi geológus volt. A Habsburg császári gyűjtemény összeírásának eredményeképp került dokumentálásra ez a kúpcsigafaj. Latin és német nyelven rögzítette leírásait, utóbbiból idézek itt.

A hivatkozásokat megelőző rövid leírás:

Die fast walzenförmige Schale ist braungefleckt, und mit eingeschnittenen Querstrichen umgeben. - A közel hengeres házon barna foltok és azokat átszelő, körbeérő spirális vonalak vannak.

Kiener ábrája szemlélteti, hogyan néz ki egy jellemző példány.

A hivatkozásokat követően Born további információkat ad:

Der Schnirkel ist flach. Der spizige Wirbel ragt aus der Mitte hervor. Die Farbe ist gelblicht roth, mit matten weissen Querbändern, und zerstreuten rothen Punkten. - A tekercs alacsony. A hegyes csúcs a közepéből nyúlik ki. A szín sárgás-vörös, matt fehér keresztsávokkal és elszórt vörös pontokkal.

A circumcisus-hoz köthető, időrendben következő neveket Gmelin szolgáltatja a Systema Naturae 13. kiadásában: affinis és lævis. Ezt követően közel 100 év telik el, amíg ma is használatban lévő nevet alkot Sowerby (1881). Ez a brazieri.

Válogatott formák

f. affinis

Gmelin által definíált név, amelyet jelenleg a fiatal circumcisus példányok szinonímájaként tartanak számon. Az alábbi fotón egy sub-adult circumcisus példány látható:

Az affinis megnevezés ma már nincs használatban.

f. lævis

Gmelin által definíált másik név, amelyet jelenleg a circumcisus egy színformájának tartanak. A kiterjedt barna foltokkal rendelkező pédányokat értik alatta.

Ezt a megnevezést sem használják manapság.

f. brazieri

Egy másik színforma, amelyet 1881-ben Sowerby vezetett be a nevezéktanba. A foltmentes házzal rendelkező példányokat azonosítjuk ezzel a névvel. Ez a megnevezés manapság is elterjedten használt.

Összehasonlítás

A Conus circumcisus és a Conus aurisiacus összehasonlítása az utóbbihoz tartozó bejegyzésben olvasható. 

Névjegy: Conus (Pionoconus) aurisiacus, Linné (1758) Méret: 45-95 mm

Elterjedés: Indo-pacifikus régió - Fülöp-szigetek (Mindanao), Indonézia (Maluku-szigetek, Celebesz)

Conus (Pionoconus) aurisiacus, népszerű nevén narancsadmirális, házának szépségét tekintve a kedvenc kúpcsigáim egyike. Az alábbi linkeken megtekinthető egy-egy pompás példány:

• Kivonat Guido Poppe, Philippe Poppe és Sheila Tagaro: 1000 Shells kiadványából, 1. oldal a kivonatban
• Egy kivételes színezetű - "Rumph" - példány a Pinterest-en elmentve

Nevezéktan

A narancsadmirális felfedezése - az ammiralis-hoz hasonlóan - Linné előtti időre nyúlik vissza. Itt is Rumph a kiindulási pont.

1705-ös művében a következőket írja egy ilyen példánnyal kapcsolatban:

hy is zuiver wit van grond, heeft twee schoone hoog-Oranje banden om hem heene loopen - hófehér alapon két szép, élénk narancsszínű sáv öleli körbe

Ha valóban ilyen példánnyal akadt össze Rumph, ritka szerencséje volt, mert a tipikus aurisiacus háza rózsaszín sávokkal ellátott.

A továbbikban még leírja, hogy az utolsó kanyarulat egészén fehér és fekete jelölések váltogatják egymást, amelyek a tekercsen is megtalálhatóak.

Rumph egy másik könyvében az arausicanus nevet adta e fajnak, amely szó tövében Arausio-ra, egy római kori városra (egyben kelta istenre) utal, mely később Franciaország részeként az Orange (narancs) nevet kapta. Argenville ugyancsak az arausicanus nevet használta.

Linné 1758-ban, a Systema Naturae 10. kiadásában már a ma is ismert aurisiacus néven vezette be a rendszertanba ezt a fajt. Talán Martini hatására, Gmelin a 13. kiadásban megváltoztatta a Linné által adott nevet, és helyette az arausianus-t használta. Hwass visszatért az aurisiacus elnevezésre, és őt követően már csak kevesen vállaltak fel ettől eltérő nevet.

Linné a következőképp definíálta e faj házát:

C. testa incarnata lævi fasciis albidis, anfractuum summis canaliculatis. - Hússzínű, sima felületű Conus ház fehér sávokkal, csatornázott tekerccsel.

Linnére jellemző fordított meglátással, fehér sávokat lát hússzínű házon, holott az alapszín a fehér. Ugyanakkor érdeme, hogy felfigyel a tekercs jellegzetességére, amely hiányzik Rumph leírásából. A hússzín pedig jóval közelebb áll a tipikus aurisiacus ház színéhez. A váltakozó fehér és fekete "jelölésekről" nem esik szó Linné meghatározásában.

Érdekességként megemlítem, hogy a 13. kiadásban tévedésből incornata szerepel az incarnata helyett, mely félrevezette az angol fordítást végző William Turton-t. Ahelyett, hogy a helyes incarnata szóra javított volna, azt gondolta, hogy incoronata - azaz koronázatlan - kifejezést kívánta használni Gmelin, és így "Shell not crowned" került a fordításba.

Bár Rumph rajza kifejezetten szép munka, színek használatával még inkább képet nyerhetünk a narancsadmirális házának külsejéről. Reeve a Conchologia Iconica... 1843-as kiadásában egy szép, rózsaszín példányt mutat be.

Linné "sima felületű" megállapítása talán nem a legpontosabb. Érzékelhető erről a képről is, hogy a spirálisan elhelyezkedő, váltakozó fehér és fekete jelölések mentén kialakult sávok az alap közelében bordákként állnak ki a ház falából. Ezt tapintással - ha van kéznél aurisiacus példány - is érzékelni lehet.

A Nevezéktan rész zárásaként álljon itt egy fénykép:

Összehasonlítás

Előfordulhat, hogy a Conus circumcisus faj egy-egy példányának háza nagyon hasonlít a Conus aurisiacus házára. Van azonban néhány olyan szempont, amelyek alapján a legtöbb circumcisus könnyen megkülönböztethető egy narancsadmirálistól.

A tekercs később kifejlődött kanyarulatainak felső része ("varrati rámpa") az aurisiacus esetében határozottan konkáv (csatornás), a circumcisus esetében konvex vagy csak enyhén konkáv. Az utolsó kanyarulat alakja a circumcisus-nál keskenyebb, hengereshez közelítő. A mintázat - a jelölések sora - a circumcisus esetében általában erősen hiányos.

Az egyik legjelentősebb kúpcsigákról szóló kiadványban, Röckel, Korn, Kohn: Manual of the Living Conidae című könyvében, a 16. tabló 27-es képén első ránézésre egy mintahiányos aurisiacus látható. Származási helyeként Tahiti került megjelölésre, amely viszont távol esik az aurisiacus ismert élőhelyeitől. A könyv szerzői végül a "circumcisus (?)" megjelölés mellett döntöttek, és egészen 2013-ig kellett arra várni, hogy megnyugtató válasz szülessen erre a kérdőjelre.

Ebben az évben Richard és Rabiller vezette be a Conus boutetorum megnevezést egy Tahitin azonosított kúpcsigafajra vonatkozóan. A boutetorum háza úgy néz ki, mintha valamiféle keveréke lenne az aurisiacus, barthelemy és gauguini fajok házának, nem véletlenül okozott 1995-ben fejtörést Röckelék számára egy ilyen példány háza alapján történő azonosítása.

A boutetorum és az aurisiacus élőhelyeinek diszjunktsága segít az ismert lelőhelyű házak pontos azonosításában.

Névjegy: Conus (Cylinder) ammiralis, Linné (1758)  Méret: 50-100 mm (f. archithalassus: 30-60 mm)

Elterjedés: Indo-pacifikus régió - Csendes-óceán nyugati része - Thaiföld keleti részétől Ausztrália észak-nyugati részéig, Japántól Marshall-szigetekig, Fiji, Új-Kaledóniától Queenslandig

Conus ammiralis (Cylinder ammiralis), népszerű nevén Admirális kúpcsiga, valóban egyike a kivételesen szép házzal rendelkező kúpcsiga fajoknak. Különösen az élő példányok háza szépséges, de az üres házakról is remek fotók készíthetőek. Érdemes megnézni a következő web helyeken található fényképeket:

• Kivonat Guido Poppe, Philippe Poppe és Sheila Tagaro: 1000 Shells kiadványából, 26. oldal a kivonatban
• Kwajalein Underwater, Conus ammiralis

Nevezéktan

Az Admirális kúpcsigát - mely nevét a tengernagyok ruháján is látható sárga (aranyszínű) sávokról kapta - már Linné is ismerte, és elhelyezte az első hivatalos állatrendszertani nyilvántartásban, a Systema Naturae 10. kiadásában (1758).

Linné ammiralis definíciója roppant rövid, és nem is érthető igazán, hogy mire gondolt:

C. testa basi punctato scabra - "Conus ház durva pontozással (?) az alapnál"

Biztos vagyok abban, hogy e meghatározás alapján kevesen gondolnának az Admirális kúpcsigára. Ugyanez a leírás található a Systema Naturae utolsó - tizenharmadik - kiadásában (1791) is, tehát Gmelin sem változtatott rajta.

Hwass, a Nagy Francia Enciklopédia pótlólagos kötetei közül a Bruguière által megkezdett munkát (1792) folytatva így írt az ammiralis-ról:

Conus, testa conica citrino-furva, maculis albis trigonis fasciisque flavis subtilissime reticulatis, spira concavo-acuta. - Conus, kúpos, sárgás-barnás ház, fehér, háromszög alakú foltokkal és finom hálószerű sárga sávokkal, tekercse meredeken konkáv.

Ez a megfogalmazás sokkal inkább illik az Admirális kúpcsigához.

Mivel illusztrációkat nem tartalmaz Linné könyve, ezért az egyes fajokról szóló részekben a rövid leírás mellé hivatkozásokat helyezett el. A tizedik kiadás ammiralis szekciójában, különböző formákhoz fűzött meghatározásai mellé Rumph, Argenville és Petiver egy-egy munkájának vonatkozó ábráira hivatkozik. Mind a formák száma, mind a források mennyisége a 13. kiadásig bezárólag több tétellel bővült.

A Systema Naturae későbbi kiadásaiban a formákat alapvetően a sárga sávok száma alapján csoportosították. Ma már ezek egyik részének nincs rendszertani jelentősége, nem használjuk. Másik részükről kiderült, hogy a hozzájuk tartozó leírás nem ammiralis-t, hanem más fajt azonosít.

Rumph 1705-ös kiadású könyvében - D' Amboinsche Rariteitkamer - a XXXIV-es tablón lelhetőek fel ammiralis példányok. A három kismértékben eltérő mintázatú csigaház alapján Linné nem csupán egy fajt vezetett be rendszertanába, de rögtön nevesített három formát (Linnénél var., azaz változat) is, melyeknek jelölési sorrendben a summus, az ordinarius és az occidentalis nevet adta.

Válogatott formák

f. summus - főadmirális

Eredetileg Conus ammiralis var. summus (Linné, 1758).

Az újabb kiadások során az egyes meghatározások gyakran változtak. Ez történt a summus - melyet Rumph idejében már főadmirálisnak neveztek - esetében is, amely ráadásul "színt is váltott" Linnénél, és lett hússzínű házból (testa incarnata) rozsdavörös (testa ferruginea).

A summus leírásának alapját is képező rajzon világos és sötét sávok váltakozását lehet látni. A váll világos sávja alatt lévő, széles sötét sávot követi középtájt egy sötét "öv" által elválasztva két világos sáv, majd egy újabb sötét részt követően az alapnál egy világos sáv zár.

A Systema Naturae 13. kiadásából idézve (a 4 sávos kategóriában elhelyezve):

testa ferruginea maculis albis sparsis: fasciis flavis tenuissime reticulatis: tertia cingulo albo maculato. - elszórt fehér foltokkal tarkított rozsdavörös ház: finom hálószerű sárga sávokkal: a harmadikon fehér foltos övvel.

Linné sokak által osztott elgondolásában a hússzínű/rozsdavörös/stb. ház felszínén találhatóak sárga sávok. Ma már tudjuk, hogy a háttérszín a legtöbb kúpcsiga (beleértve az ammiralis-t) esetében fehér, és minden más szín ezt fedi el.

Jelenleg nem használják a főadmirális kifejezést és a summus megnevezést sem.

f. vicarius - viceadmirális

A 12. kiadásban vezette be Linné a Conus vicarius megnevezést, majd a 13. kiadásban Gmelin által került át Rumph alábbi ábrája hivatkozásként az occidentalis-tól a vicarius-hoz. A meghatározásnál négy sárga sávra hivatkoztak, amelyek foltmentesek (ez nem teljesül Rumph vonatkozó rajzára!).

Hwass-nál a definíció sokkal lazább: három vagy négy sárga sáv, övmentesen.

Jelenleg nem használják a viceadmirális kifejezést és a vicarius megnevezést sem.

f. archithalassus

Az archithalassus utolsó kanyarulatán szemcsék láthatóak.

Ezt a nevet (th helyett sima t-vel) először Lightfoot használta 1786-ban, amikor katalógust készített Portland hercegnőjének gyűjteményéből:

A fine specimen of Conus Architalassus, S. a curious granulated variety of the High Admiral, extremely scarce, from Amboyna. - Egy szép Conus Architalassus, a főadmirális egy szokatlan, szemcsézett változata, rendkívül ritka, Ambonból.

Az architalassus tehát a főadmirálisnak a granulált (szemcsézett) felszínű változata.

Az archithalassus írásmódot Hwass vezette be 1792-ben, és a következőt írta erről az ammiralis-ról:

testa granulata, fasciis tribus, media cingulata - szemcsézett ház, három sávval, a középsőben övvel

Ebben a leírásban csak három sáv szerepel, amely ahhoz a logikához illeszkedik, hogy középen nem két sárga sávot érzékelünk, hanem egy széleset, középtájt övvel elválasztva.

f. princeps

Csigaházak lelkes gyűjtői és kereskedők között elterjedt megnevezés a princeps forma. A Fülöp-szigeteken elhelyezkedő Zamboanga-félsziget környéki vizekben találhatóak olyan ammiralis példányok, amelyek leggyakoribb jellemzői a sötét-barna sávok megléte számos egészen kicsi fehér folttal is tarkítva. Az alábbi fotón egy ilyen példány látható:

A princeps névvel az a probléma, hogy egy Linné által 1758-ban már leírt faj is ezt a nevet viseli. Ennek ellenére Röding - aki Conus helyett a Cucullus-t használta - 1798-ban készített katalógusa (Museum Boltenianum) az ammiralis szekciójában tartalmazza a C. Princeps megnevezést a következő leírással:

Der Rang - Admiral mit 4 Bänden Gmel. C. ammiralis summus. a. sp. 10. Favanne t. 17. f. S. Knorr. I. t 8 f.2.

A princeps forma esetében tehát négy (világos) sávval rendelkező Admirálisról van szó, mely megfelelne Gmelin "főadmirálisának". Knorr hivatkozott rajza színes, és valóban kivehető belőle az apró fehér "sátorminták" megléte. Ugyanakkor a barna sávok nem eléggé sötétek a tipikus "princeps" formához. A "négy sáv" arra utal, hogy a középső részt Röding nem tekinti egyetlen egységnek, mint ahogyan Hwass tette.

Röding egyébként többször elköveti azt a hibát, hogy már korábban meglévő és leírással rendelkező megnevezéseket "újrahasznosít", azaz eltérő leírással lát el. A princeps előtti bejegyzésben például a summus megnevezést értelmezi újra három sávval rendelkező Admirálisként.

Ahogy korábban említettem, ma már nem használjuk a sávok számát különböző formák megnevezésének alkotására. Ez a Systema Naturae által megkezdett kategorizálás érvényét vesztette.

Összehasonlítás

Létezik egy faj/alfaj (neve: pseudocedonulli, besorolása még vitatott), melynek háza az ammiralis-éhoz nagyon hasonló, külsőre annak koronázott (a csigaház vállán dudorok láthatóak) változatának tűnik. Földrajzi elterjedésüket tekintve diszjunktak, a pseudocedonulli csak az Indiai óceánban található meg. Az általam olvasott legfrissebb forrásmunkában egyelőre önálló fajként kezelik, ezért én is így teszek.

Az ammiralis háza egyéb fajok házaitól jól megkülönböztethető.

A blog témájához igazodva a címben említett könyvnek csak a kúpcsigákra vonatkozó részét vizsgálom. Ez teljes egészében megtalálható előző bejegyzésem első két képén.

Rendszertan: a rendelkezésemre álló példányt 1977-ben adták ki. A 80-as évektől kezdve a Csigák osztálya rendszertanilag átalakulóban van. A Toxoglossa helyett a Conoidea név terjedt el, mely ugyanúgy főcsaládot jelöl.

Megnevezések: a képaláírásban és a szövegben is szereplő Conus admiralis nem létező elnevezés. A helyes megnevezés Conus ammiralis. Ennél gyakrabban előforduló hibás megnevezés - más forrásokban - a Conus hebraeus, amely helyesen Conus ebraeus. A képaláírásban szereplő Conus stercusmuscorum valójában Conus stercusmuscarum.

Azonosítás 1: "Számos változata [Conus ammiralis-nak] van, így például a "főadmirális" vagy a "narancsadmirális." Tévedés. A narancsadmirális elnevezést egy másik faj, a Conus aurisiacus érdemelte ki.

Azonosítás 2: "E ritka faj [Conus gloriamaris] Közép- és Dél-Amerika atlanti óceáni partjai mentén került elő." Újabb tévedés. A szerző összekeverte két különböző faj - 18-19. században valóban borsos áron értékesített - házát. Conus gloriamaris csak az indo-pacifikus régióban él, az Atlanti óceánból származó szépség a Conus cedonulli nevet kapta.

Magyarországon kevesen választják hobbijukként tengeri csigák házának gyűjtését. Nincs határainkkal érintkező tenger, nem szedhetjük fel a part homokjából a szebbnél szebb példányokat. Sokan el sem jutnak külföldre, másoknak az Adria jelenti a tengert, és a parton fellelhető nem túl változatos "kagylókínálat" az otthoni szobadíszt. Nem csoda, hogy kevés gyűjtőszenvedéllyel megáldott honfitárs érez indíttatást tengeri csigák házából álló gyűjtemény kialakítására és bővítésére.

Esetemben az érdeklődést a roppant gyér hazai szakirodalom egyik neves sorozata egy kötetének - konkrétan az Urania Állatvilág sorozat Alsóbbrendű állatok könyvének - 259. és 260. oldalán található leírása keltette fel a kúpcsigák iránt.

Aztán az egyik Karácsony alkalmával az alább látható "kommandó" tagjai kerültek ki a fa alól:

Így kezdtem el érdeklődni a kúpcsigák iránt, pár évtizeddel később pedig egy újabb "szikra" elég volt ahhoz, hogy komolyabb gyűjtőmunkába kezdjek.

A soron következő cikkek szólnak azoknak, akik már gyűjtik tengeri csigák házát, de azoknak is, akik most kapnak kedvet hozzá. Igyekszem sok érdekességet bemutatni.

Terveim szerint lesz szó népszerűsítő művekben, és valódi szakkönyvekben is szereplő hibás adatokról, az egyes házakkal reprezentált fajok azonosítási nehézségeiről, a rendszertan változásairól, a DNS vizsgálatok által feltárt különlegességekről, a mesterséges beavatkozások szerepéről és jeleiről, kúpcsigák megjelenéséről különböző művészeti alkotásokban...

Időnként kérdéseket is teszek fel, hogy valamennyire mérni tudjam az érdeklődést. Az első kérdés a fenti képen szereplő három példányra vonatkozik. Mely Conus (kúpcsiga) fajok házai szerepelnek a képen?