A csigaházak gyűjtői általában nem kedvelik azokat a példányokat, amelyeken mesterséges beavatkozásokat végeztek. Nem szeretik a csillogó házakat olyan fajok esetében, amelyek egyébként alacsony fényességgel rendelkeznek, vagy az életlen, vastag külső ajkakat olyan csigaházakon, amelyek természetes voltukban éles, vékony kanyarulatvéget növesztenek. Utóbbi helytálló szinte minden kúpcsigára: csak néhány faj példányai vastagítják ajkukat, de azok sem oly módon, hogy az összetéveszthetőek legyenek egy köszörült formával.
Túristaboltokban vásárolható kúpcsiga példányok szinte mindig vastagajkúak. Tudomásom szerint ezt az állapotot köszörűkorongok használatával érik el a beszállítók. A beavatkozásnak két logikus magyarázatát találtam:
- aki túristaboltban vásárol csigaházat, az szobadíszt keres, amelynek nem áll jól semmilyen csorbulás,
- az éles külső ajak felsértheti az ügyetlen vásárlót.
A kúpcsigák vékony kanyarulatvége az átlagosnál jobban kitett sérüléseknek, így a legtöbb példány eleve csorbult külső ajakkal rendelkezik. Ha ezek egyébként is nagyon alacsony áron értékesített fajok házának példányai, általában nem kereskednek velük, legfeljebb ajándékul küldik egy-egy megrendeléshez. Magasabb árfekvésű házak esetében pedig jelentősen alacsonyabb költséggel jár beszerzésük.
Az alábbi fotókon megfigyelhető a mesterséges bevatkozás hatása:
Conus striatus (megmunkált + érintetlen)
Conus leopardus (megmunkált + érintetlen)
A módosított példányokon jól látszik az egyenletes, vastag ajak, a beavatkozás a vállnál lévő részt sem kímélte. Az érintetlen példányok utolső kanyarulatának végén a minta jobban átüt.
