Névjegy: Conus (Pionoconus) aurisiacus, Linné (1758) Méret: 45-95 mm

Elterjedés: Indo-pacifikus régió - Fülöp-szigetek (Mindanao), Indonézia (Maluku-szigetek, Celebesz)

Conus (Pionoconus) aurisiacus, népszerű nevén narancsadmirális, házának szépségét tekintve a kedvenc kúpcsigáim egyike. Az alábbi linkeken megtekinthető egy-egy pompás példány:

• Kivonat Guido Poppe, Philippe Poppe és Sheila Tagaro: 1000 Shells kiadványából, 1. oldal a kivonatban
• Egy kivételes színezetű - "Rumph" - példány a Pinterest-en elmentve

Nevezéktan

A narancsadmirális felfedezése - az ammiralis-hoz hasonlóan - Linné előtti időre nyúlik vissza. Itt is Rumph a kiindulási pont.

1705-ös művében a következőket írja egy ilyen példánnyal kapcsolatban:

hy is zuiver wit van grond, heeft twee schoone hoog-Oranje banden om hem heene loopen - hófehér alapon két szép, élénk narancsszínű sáv öleli körbe

Ha valóban ilyen példánnyal akadt össze Rumph, ritka szerencséje volt, mert a tipikus aurisiacus háza rózsaszín sávokkal ellátott.

A továbbikban még leírja, hogy az utolsó kanyarulat egészén fehér és fekete jelölések váltogatják egymást, amelyek a tekercsen is megtalálhatóak.

Rumph egy másik könyvében az arausicanus nevet adta e fajnak, amely szó tövében Arausio-ra, egy római kori városra (egyben kelta istenre) utal, mely később Franciaország részeként az Orange (narancs) nevet kapta. Argenville ugyancsak az arausicanus nevet használta.

Linné 1758-ban, a Systema Naturae 10. kiadásában már a ma is ismert aurisiacus néven vezette be a rendszertanba ezt a fajt. Talán Martini hatására, Gmelin a 13. kiadásban megváltoztatta a Linné által adott nevet, és helyette az arausianus-t használta. Hwass visszatért az aurisiacus elnevezésre, és őt követően már csak kevesen vállaltak fel ettől eltérő nevet.

Linné a következőképp definíálta e faj házát:

C. testa incarnata lævi fasciis albidis, anfractuum summis canaliculatis. - Hússzínű, sima felületű Conus ház fehér sávokkal, csatornázott tekerccsel.

Linnére jellemző fordított meglátással, fehér sávokat lát hússzínű házon, holott az alapszín a fehér. Ugyanakkor érdeme, hogy felfigyel a tekercs jellegzetességére, amely hiányzik Rumph leírásából. A hússzín pedig jóval közelebb áll a tipikus aurisiacus ház színéhez. A váltakozó fehér és fekete "jelölésekről" nem esik szó Linné meghatározásában.

Érdekességként megemlítem, hogy a 13. kiadásban tévedésből incornata szerepel az incarnata helyett, mely félrevezette az angol fordítást végző William Turton-t. Ahelyett, hogy a helyes incarnata szóra javított volna, azt gondolta, hogy incoronata - azaz koronázatlan - kifejezést kívánta használni Gmelin, és így "Shell not crowned" került a fordításba.

Bár Rumph rajza kifejezetten szép munka, színek használatával még inkább képet nyerhetünk a narancsadmirális házának külsejéről. Reeve a Conchologia Iconica... 1843-as kiadásában egy szép, rózsaszín példányt mutat be.

Linné "sima felületű" megállapítása talán nem a legpontosabb. Érzékelhető erről a képről is, hogy a spirálisan elhelyezkedő, váltakozó fehér és fekete jelölések mentén kialakult sávok az alap közelében bordákként állnak ki a ház falából. Ezt tapintással - ha van kéznél aurisiacus példány - is érzékelni lehet.

A Nevezéktan rész zárásaként álljon itt egy fénykép:

Összehasonlítás

Előfordulhat, hogy a Conus circumcisus faj egy-egy példányának háza nagyon hasonlít a Conus aurisiacus házára. Van azonban néhány olyan szempont, amelyek alapján a legtöbb circumcisus könnyen megkülönböztethető egy narancsadmirálistól.

A tekercs később kifejlődött kanyarulatainak felső része ("varrati rámpa") az aurisiacus esetében határozottan konkáv (csatornás), a circumcisus esetében konvex vagy csak enyhén konkáv. Az utolsó kanyarulat alakja a circumcisus-nál keskenyebb, hengereshez közelítő. A mintázat - a jelölések sora - a circumcisus esetében általában erősen hiányos.

Az egyik legjelentősebb kúpcsigákról szóló kiadványban, Röckel, Korn, Kohn: Manual of the Living Conidae című könyvében, a 16. tabló 27-es képén első ránézésre egy mintahiányos aurisiacus látható. Származási helyeként Tahiti került megjelölésre, amely viszont távol esik az aurisiacus ismert élőhelyeitől. A könyv szerzői végül a "circumcisus (?)" megjelölés mellett döntöttek, és egészen 2013-ig kellett arra várni, hogy megnyugtató válasz szülessen erre a kérdőjelre.

Ebben az évben Richard és Rabiller vezette be a Conus boutetorum megnevezést egy Tahitin azonosított kúpcsigafajra vonatkozóan. A boutetorum háza úgy néz ki, mintha valamiféle keveréke lenne az aurisiacus, barthelemy és gauguini fajok házának, nem véletlenül okozott 1995-ben fejtörést Röckelék számára egy ilyen példány háza alapján történő azonosítása.

A boutetorum és az aurisiacus élőhelyeinek diszjunktsága segít az ismert lelőhelyű házak pontos azonosításában.